Fekete György: Szerecsenmosdatások ellen - Kinek az országlása alatt deportálták a vidéki magyar zsidóságot?

A jelenlegi – nacionalista-tekintélyuralmi – hatalmi rezsim egyre nyilvánvalóbban törekszik befolyása minden eszközzel történő korlátlan kiterjesztésére. A hazai médiában erre többen figyelmeztetnek, elsősorban az ún.

jogállamiság lebontásától tartva. Én most e jelenségből a régi/új urak gleichschaltoló, mentalitásunkat egyformásító, tudatunk átgyúrásának, egyre szisztematikusabb manipulációjának veszedelmét érintem. A társadalom mentálhigiénés állapota (társadalmi tudat, közvélekedés, a társadalom tagjainak lelki egészsége, magatartásviszonyaik stb.) eddig is számos kívánnivalóval, hiányossággal volt jellemezhető. Nos, a most örök időkre berendezkedni készülő uralom visszaél e megoldatlanságokból fakadó, immár idültté vált bajokkal is. A társadalmi szinten megjelenő lelki egészség leggyulladtabb része a nemzettudat, benne kisebbségei megélésének mikéntje, különösen a cigánysághoz és a zsidósághoz viszonyulás. Mindebből talán a legneurotizálódottabb a holokauszt közösségi és egyéni észlelése, raktározása, illetve tagadása az emlékezetben. Írásom konkrét tárgya az utóbbi probléma egy-egy vonatkozásának villantása és gyakorlati „segédeszköz”, egyfajta mentális mankó kínálása (ami természetesen nem originális, hanem adaptáció produktuma).

Témánkat távolabbról közelítve, először egy rövid, de általános megállapítás. A politikai jobboldal választási győzelmei óta a neohorthysta ilyen-olyan ideológiákat, történelemhamisításokat egyre szélesebb körben terjesztik (jelentős részben – az álellenzék JOBBIK fiatal értelmiségi holdudvarával támogatva – közvetlenül az Orbán-kurzus káderei teszik, de sajnos – a korábbi években – a pandan Gyurcsány szintén megmártózott ezekben alkalmasint). Rendre visszatérő alaptétel (szerencsére ezt Gyurcsány nem vette át, ő csupán gr. Bethlen István magasztalásáig és a magyar kommunisták ócsárlásáig jutott), hogy a „jó” Horthy kormányzósága alatt magyar zsidót nem deportáltak, a megsemmisítésbe hurcolás Szálasi hatalomra kerülésével kezdődött.

Ide kapcsolódik a hitleri préda sorsára karakánsága következtében jutott Horthy-ország mítosza (fakóbb, ám szintén szépítő formulázásban: a Vonakodó Csatlós…). Amely azt mondja, hogy azért szállták meg a németek Magyarországot, mert az nem volt hajlandó teljesíteni követeléseiket. Persze ebből az állításból semmi se igaz. Hitler fő elvárásai előtt Horthy és Kállay mindenkor meghajoltak (legszomorúbb példa: a 2. magyar hadsereg kiküldése a Donhoz; s az olasz fegyverszünet után nem véletlenül emlegettek Kállay-kettőst: egyet ide, egyet oda…). Sztálinnal eszük ágában se volt különbékét kötni. Mindvégig az angolszász kártyát játszották. Nem az amatőr, kisded próbálkozásaik miatt (titkos tárgyalásaik, majd előzetes fegyverszüneti megállapodás az angolokkal-amerikaiakkal) vagy az Endlösungtól való tartózkodásuk okán döntött Hitler Magyarország megszállása mellett (megsemmisíthette ő a magyar zsidóságot remélt háborús győzelme után is…), hanem azért, mert meg tudta téveszteni a brit titkosszolgálat, miszerint az invázió nem a nyugati francia partoknál, nem a Csatornán át lesz, hanem a Balkánon. Erre nálunk elsőnek Juhász Gyula külpolitika-történész mutatott rá, aki a harmincévi levéltári zárolás feloldását követően kutathatott az angol külügyminisztériumi iratokban.

Egy árnyalattal halványabb otrombaság, a másik, szintén itt jelentkező történelemhamisító változat (mert ezen állítások mögött, ismételjük, nem egyszerű tudatlanság, hanem a politikai szélsőjobboldal, illetve az irredenta fércirodalom hatása érzékelhető), miszerint Horthy valamiféle nemes lelkűségből nem engedte a budapesti zsidóság deportálását. Szó sincs erről. Egyszerűen megijedt az USA elnökének határozott figyelmeztetésétől. A vidéki zsidóság deportálásához viszont asszisztált. Holott a magyar diplomácia már 1942-43-ban konkrétan tájékoztatta a legfelsőbb magyar vezetést (külügyminisztert, kormányfőt, Horthyt arról, hogy a keleti megszállt területeken a nácik tömegesen és rendszeresen, népirtás jelleggel és mértékben gyilkolják a zsidóságot). Horthy mégis engedett Hitler ez irányú követelésének, szabotálni se próbálta, közönyösséggel viszonyult a magyar holokauszthoz (a nemzetközi tiltakozásokig és a szovjet Vörös Hadsereg 1944. nyári nagy győzelméig). Azzal ámította magát, hogy a magyar zsidóság életéért cserébe majd elhagyják a német csapatok az országot, s a visszacsatolt területeket is biztonsággal megtarthatjuk a háború után is(?!). Így Sztójay miniszterelnök már második kormányülésén (1944. március 29.) közölhette, hogy "a Kormányzó Úr Őfőméltósága az összes zsidórendeletekre vonatkozólag szabad kezet adott az Ő vezetése alatt álló kormánynak, és ezek tekintetében nem akar befolyást gyakorolni".

Horthy Baky László nyugállományú csendőrőrnagyot, nyilaskeresztes országgyűlési képviselőt, a németek bizalmi emberét kinevezte a rendőrséget és csendőrséget felügyelő belügyi államtitkárrá. Endre Lászlót, Pest vármegye alispánját szintén kinevezte államtitkárrá, ő ugyancsak hírhedt antiszemita volt. Endre László ügykörébe a közigazgatási osztályok valamint az úgynevezett lakásügyi osztály tartozott. Emellett május 13-án Jaross Andor belügyminiszter Endre hatáskörébe utalta a "zsidók kitelepítésével és táborokban elhelyezésével kapcsolatban felmerülő és más osztály ügyköréhez nem tartozó ügyeket is". A teljes magyarországi zsidóság deportálásához (a visszacsatolt területeket is számolva, zsidó és zsidó származású összesen: 825 ezer fő) rendelkezésre álltak Magyarország tíz csendőrkerületének alakulatai (megközelítően húszezer fő) valamint 41 vármegyéjének, 3 közigazgatási kirendeltségének, 20 törvényhatósági jogú városának valamint Budapestnek a tisztviselői és a városok rendőrei.

Szerzői megjegyzés. Az írás további része egy olyan anyag, amely az utalt gleichschaltolás célzott ellensúlyozását kívánja szolgálni. „Könnyen” áttekinthetőnek szerkesztett kronológia, vagyis a deportálások csupasz időrendje. Vázlatos, csak a halálba szállítások ütemét és mennyiségét érzékelteti. Nem elemző-értékelő jellegű. Nem tartalmazza a különböző tervezési-szervezési előkészületeket, a lebonyolítással összefüggő értekezleteket, a vonatkozó német-magyar együttműködést, valamint annak bemutatását, ahogy a honi közigazgatás és a csendőrség „mozgatta” a deportálást. Mert aktivitásuk nélkül (és a lakosság jelentős részének a zsidósággal szemben tanúsított ellenszenve vagy közömbössége híján) Eichmann kétszáz fős különítménye tehetetlennek bizonyult volna. A kronológia adatait online elérhető tudományos hitelességű forrásokból szedtem össze ( http://www.magyarholokauszt.hu/mh011125. html 
http://holocaust.hu/tudastar/kronologia? year=1944 stb.).

Fekete György nyug. mentálpedagógus, történelemtanár


1944. április 16., vasárnap
Pészah utolsó napján kezdődött meg a teljes zsidó lakosság gyűjtőtáborokba és gettókba hurcolása Kárpátalján és Északkelet-Magyarország többi részén. A gettósítást minden esetben a M. kir. Csendőrség egységei hajtották végre, sokszor kegyetlen módon járva el. A gettókban embertelen körülmények vártak az odakerültekre. Kárpátalja egyes területein tífuszjárvány tört ki. Az elhurcoltak ingóságait a lakosság között szétosztották, házaikat számos esetben a helyiek elfoglalták. Május közepéig ily módon az ország vidéki zsidó lakosságának zömét mintegy 150 gettóba és félszáz gyűjtőtáborba zárták, ahonnan május 15-én – csendőrkerületek szerint, hat zónára felosztva – szisztematikusan deportálták őket.
1944. május 15., hétfő
Megkezdődtek a deportálások Magyarországon.
A szeklencei gettó lakóit, miután a helyi iskola udvarán összegyűjtötték és megmotozták őket, Száldobosra vitték és Auschwitz-Birkenauba deportálták. Munkácsról elindult az első szerelvény, 3.169 fő, Auschwitz-Birkenauba, megkezdődött a Bereg vármegyei zsidóság deportálása. Beregszászon bevagonírozták a fiatal zsidókat, 3.818 főt, és Auschwitz-Birkenauba deportálták őket.
1944. május 17., szerda
Folytatódott a magyar zsidóság deportálása és a zsidóellenes intézkedések az ország területén.
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 23.363 főt. A bárdfalvai gettót kiürítették, lakóit a máramarosszigeti gettóba gyalogoltatták.
1944. május 18., csütörtök
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma mintegy 51.000 fő volt. A Beregszászról indult második szerelvény, 3.569 fő, áthaladt a kassai vasútállomáson. Transzport indult a máramarosszigeti gettóból Auschwitzba, benne a bárdfalvai gettó egykori lakóit. Az irhóci zsidókat, akik korábban a técsői körzeti orvos megvesztegetése révén kibújtak a gettósítás alól, a munkácsi gettóba szállították. Ugyanezen a napon haladt át a Munkácsról indult negyedik transzport Kassán. Elindult a második transzport, 3.148 ember, Máramarosszigetről Auschwitz-Birkenauba.
A máramarosi „törpetársulat” tagjai megérkeztek Auschwitz-Birkenauba.
A társulat tagjai Josef Mengele „védnöksége” alatt különleges elbánásban részesültek, így túlélhették a koncentrációs tábort.
1944. május 19., péntek
A dragomérfalvai gettó lakóit gyalog Felsővisóra hurcolták, ahonnan aznap deportálták őket. A munkácsi téglagyári gettóból a helybeli zsidók első csoportját, 3.222 fő, Auschwitz-Birkenauba deportálták. Az első transzport elindult Nagyszőllősről, ahol a város és Ugocsa vármegye zsidó közösségét összegyűjtötték, Auschwitz-Birkenauba. Hét személy szökést kísérelt meg a kassai gettóból, kettőt a csendőrök lelőttek, kettőt megsebesítettek. Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 62.644 főt.
1944. május 20., szombat
Aknaszlatináról, miután a zsidókat újabb motozásnak vetették alá, transzport indult Auschwitzba. Az ott összegyűjtött zsidókat elvitték Harangodról, a tábort felszámolták, míg Simapusztáról egyelőre egy részüket vitték el. Elindult a harmadik transzport, 3.104 ember, Máramarosszigetről Auschwitz-Birkenauba. Elindult a hatodik transzport, 3.026 fő, Munkácsról.
1944. május 21., vasárnap
A korábban Nagykanizsára, majd Sárvárra szállított alsógödi zsidó férfiakat „ismeretlen úti céllal” deportálták. Felsővisóról újabb transzport indult Auschwitz-Birkenauba. Elindult a hetedik transzport, 2.861 fő, Munkácsról.
1944. május 22., hétfő
A mátészalkai gettóból transzport indult Auschwitzba. Ugyanezen a napon zsidók újabb csoportját vitték el Simapusztáról. Elindult a negyedik transzport, 3.490 ember, Máramarosszigetről Auschwitz-Birkenauba. Összesen 12.749 főt deportáltak a városból. A gettók kiürítése után több rejtőzködőt fedeztek fel egy részüket Aknaszlatinára vitték, egy csoportjukat viszont a piactéren lelőtték. Egyeseket a helyiek rejtettek el házaikban. Elindult a második transzport Sátoraljaújhelyről Auschwitz-Birkenauba. Elindult az első transzport Auschwitz-Birkenauba Técsőről.
1944. május 23., kedd
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 110.556 főt. Aknaszlatináról a második transzport elindult Auschwitzba. Edmund Veesenmayer feletteseinek küldött jelentésében arról számolt be, hogy Marosvásárhelyen száz keresztényt vettek őrizetbe zsidó vagyonok összeszedésének és rejtegetésének vádjával. Elindult a nyolcadik transzport, 3.269 fő, Munkácsról.
1944. május 24-25.
Az éjszaka folyamán a Koronkai úti gettó kettéosztásával összegyűjtötték Marosvásárhelyen az első Auschwitz-Birkenauba indítandó transzportot.
1944. május 25., csütörtök
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 138.870 főt. A Belügyminisztériumban Baky László elnökletével az érintett megyék főispánjai, csendőr- és rendőrfőnökei, a Sonderkommando vezetői, köztük Adolf Eichmann részvételével értekezletet tartottak a III. zsidótlanítási övezet – II. és VII. csendőrkerület – zsidó közösségének összegyűjtéséről és bevagonírozásáról. Döntés született, hogy az eredetileg 65.000 főre becsült zsidóság koncentrálása június 5-én kezdődjön, a deportálásokat június 11. és 16. között hajtsák végre. Felsővisóról újabb transzport indult Auschwitz-Birkenauba. A marosvásárhelyi állami kórházban munkaszolgálatot teljesítő zsidó orvosokat – Sófalvi László, Fodor Károly, Mandl József, Réder Zoltán, Hajós László és Farkas Endre – is bevitték a helyi gettóba. Valamennyiüket deportálták, Fodor Károly és felesége öngyilkosak lettek. Elindult a harmadik transzport Sátoraljaújhelyről Auschwitz-Birkenauba.
1944. május 26., péntek
Elindult a második transzport Nagyszőllősről Auschwitz-Birkenauba. Az összegyűjtött zsidók egy részét elvitték Nyírjes-tanyáról. Elindult a második transzport Auschwitz-Birkenauba Técsőről. A május 24-én Beregszászról indult transzport megérkezett Auschwitz-Birkenauba, legtöbbjüket aznap megölték.
1944. május 27., szombat
A kisvárdai gettóban kihirdették, hogy két napra való élelmet készítsen el mindenki – ez a gettó közelgő felszámolását jelezte. Áthaladt Kassán az első Marosvásárhelyről indult transzport, 3.183 fő. Ebben a transzportban utazott Udvarhely vármegye zsidó közösségének jelentős része
1944. május 28., vasárnap
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 204.312 főt.
1944. május 29., hétfő
Beregszászról elindult az utolsó Bereg vármegyei transzport, 860 fő, a betegek, Auschwitz-Birkenauba. Tizenhárom szerelvényen körülbelül 40 ezer főt hurcoltak el.
Megkezdték a kisvárdai gettó felszámolását. A használt szerelvények egy nappal korábban érkeztek Németországból. Ekkor a Csillag, a Petőfi és a Posta utcai, illetve az ezek közti részt számolták fel.
1944. május 30., kedd
Áthaladt Kassán az előző napon Kisvárdáról elindult szerelvény, 3.475 fővel. Ugyanezen a napon a kisvárdai gettóban maradottakkal elpróbáltatták a deportálást.
Áthaladt Kassán a második Marosvásárhelyről indult transzport, 3.203 fő.
1944. május 31., szerda
Befejeződött a kisvárdai gettó felszámolása. Két transzportban 6.935 zsidót vittek el. Néhány embernek sikerült elbújnia, majd Pestre szöknie.
1944. június 1., csütörtök
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma elérte a 217.236 főt.
Június 5.
Hajnali 5 órakor megkezdődött az észak-magyarországi (III. zóna) zsidóság gettóba hurcolása. Június 10-ig 51.829 zsidót vontak össze 11 gyűjtőtáborba. Ezek a következők voltak: Dunaszerdahely, Érsekújvár, Győr, Komárom, Léva, Székesfehérvár, Balassagyarmat, Eger, Hatvan, Miskolc, Salgótarján. A gettóba zárt zsidók deportálása az ütemtervnek megfelelően június 11-én kezdődött és június 16-ra befejeződött. Mintegy 52 ezer zsidót deportáltak 23 vonattal. 
1944. június 6., kedd
A kassai vasútállomáson áthaladtak a Huszton bevagonírozott 1852, a Désen bevagonírozott 3160, a Besztercén bevagonírozott 2875 és Szilágysomlyón bevagonírozott 1584 zsidót Auschwitz-Birkenauba deportáló vonatszerelvények.
1944. június 7., szerda
Befejeződött a VII., IX., és X.  csendőrkerületek területének (Kárpátalja, Északkelet-Magyarország és Észak-Erdély) „zsidótlanítása.” 92 vonatszerelvénnyel 275 415 zsidót deportáltak Auschwitz-Birkenauba.
1944. június 8., csütörtök
A kassai vasútállomáson áthaladtak a Désen bevagonírozott 1364, a Kolozsvárt bevagonírozott 1784 és a Marosvásárhelyen bevagonírozott 1163 zsidót Auschwitz-Birkenauba deportáló vonatszerelvények.
1944. június 9., péntek
A magyar hatóságok elfogták Szenes Hannát. Az 1921-ben Budapesten polgári családba született Szenes Anikó (a Hanna nevet később vette fel) fokozatosan vált elkötelezett cionistává és 1939-ben kivándorolt a brit mandátumterülethez tartozó Palesztinába, ahol egy kibucban dolgozott. Folyamatosan foglalkoztatta ugyanakkor az Európában maradt zsidóság – közte családja – sorsa, így kérésére 1944 januárjától brit katonai kiképzésben vett részt. Sok huzavona után a brit hatóságok is hozzájárultak egy magyar nyelvű bevetési egység Magyarországra küldéséhez, annak a titkolt célnak a reményében, hogy a bevetendő ejtőernyősök rádióin olyan információkat továbbítanak a szövetségeseknek, amelyek a náciellenes harcban hasznosak lehetnek, továbbá a bevetés résztvevői abban hittek, hogy segíthetnek az itt ragadt hitsorsosaik megmenekítésében. A tervekbe a budapesti Segély- és Mentőbizottságot és a palesztinai Haganát  is beavatták, sőt a Hagana egyik  főnökét, Schweiger Mósét bízták meg a bevetés megszervezésével, amelynek tagja lett Szennes Hanna is. 1944. március 13-án az immár jugoszláviai partizánok által ellenőrzött területen dobták le ejtőernyőstársaival együtt. 1944 júniusában a magyar határ átlépésekor a magyar hatóságok – egy árulásnak köszönhetően - Szenest és a vele tartózkodó Reuben Dafnit azonnal letartóztatták, a mentőakció számos résztvevőjével egyetemben. Budapesten tartották fogva, de rádiókódjait a sorozatos kínzások ellenére sem árulta el. A nyilasok 1944. november 7-én, gyorsított eljárást követően kivégezték. Küzdelmes életéről fennmaradt naplója és versei tanúskodnak.
A kassai vasútállomáson áthaladt a Kolozsvárt bevagonírozott, 1447 zsidót Auschwitz-Birkenauba deportáló vonatszerelvény.
1944. június 11., vasárnap
A kassai vasútállomáson áthaladt a Makláron bevagonírozott, 2794 zsidót Auschwitz-Birkenauba deportáló vonatszerelvény.
1944. június 12., hétfő
A kassai vasútállomáson áthaladtak a Diósgyőrött bevagonírozott 2675, a Balassagyarmaton bevagonírozott 2810, az ugyancsak Diósgyőrött bevagonírozott 2941, az Érsekújváron bevagonírozott 2899, valamint a szintén Diósgyőrött bevagonírozott 2051 zsidót Auschwitz-Birkenauba deportáló vonatszerelvények.
1944. június 13., kedd
A kassai vasútállomáson áthaladtak a Hatvanban bevagonírozott 2961, a Komáromban bevagonírozott 2790, a Salgótarjánban bevagonírozott 2310 zsidót Auschwitz-Birkenauba deportáló vonatszerelvények.
1944. június 16., péntek
Befejeződött a deportálás a II. és VII. csendőrkerületekhez tartozó észak-magyarországi területeken. Megkezdődik a délkelet-magyarországi (IV. zóna) zsidóság koncentrálása. Június 29-ig 40.505 zsidót összpontosítottak a zóna hét bevagonírozási központjában. Ezek a következők voltak: Bácsalmás, Kecskemét, Szeged, Szolnok, Békéscsaba, Debrecen, Nagyvárad. (Nagyváradról ezúttal a Bihar megyei zsidókat szállították el. A nagyváradi zsidóság elszállítására már májusban sor került.) A zóna további fontosabb gyűjtőhelyei és gettói:  Hódmezővásárhely, Kalocsa, Kecel, Kiskőrös, Makó, Nagykáta, Szarvas, Szentes, Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Karcag, Téglás, Bácstopolya, Baja, Szabadka. A deportálás június 25-én kezdődött és június 28-án fejeződött be. 15 vasúti szerelvényen mintegy 40 ezer személyt szállítottak el.
1944. június 25., vasárnap
Megkezdődtek az Auschwitzba tartó deportálások az V. és VI. csendőrkerület területéről. 14 vonattal 40 505 zsidó deportálására került sor.
1944. június 25.
XII Pius pápa nyílt táviratban kéri fel Horthy kormányzót, hogy kímélje meg a magyarországi zsidók életét.
1944. június 26.
Franklin D. Roosevelt amerikai elnök a svájci követség útján eljuttatott üzenetében figyelmezteti a kormányzót, hogy a zsidóellenes intézkedésekért Magyarország felelősséggel fog tartozni. 
1944. június 27.
A csendőrség irányítója, Baky László belügyi államtitkár parancsára jelentős csendőri erők érkeznek Budapestre a fővárosi zsidóság deportálásának lebonyolítására. A deportálásokat ekkor már ellenző és puccstól tartó Horthy kormányzó a csendőrök leszerelésére egy páncélos és egy gyalogsági ezredet rendel Budapestre. Baky meghátrál, és a csendőrség július elején kivonul a fővárosból.
1944. június 28. szerda
Befejeződtek a június 25-én megkezdődött, Auschwitzba tartó deportálások az V. és VI. csendőrkerület területéről (Alföld). Összesen 129 vonatszerelvénnyel 380 660 zsidót deportáltak.
1944. július 4., kedd
Az MTI Házi Tájékoztatója jelentette Stockholmból:„Az itteni lengyel követ közöli, hogy naponta érkeznek Lengyelországba vonatok Magyarországról, egy-egy vonat 45 kocsiból áll, amelyeken magyar zsidók vannak. Ezeket Oswieczim [Auschwitz lengyel neve – szerk.] koncentrációs táborba szállítják, ahol két gázkamrában megölik.”
1944. július 5., szerda
Pápáról Auschwitzba deportáltak 3000 zsidót.
1944. július 6., csütörtök
A III. és IV. csendőrkerületekhez tartozó területeken (Nyugat-és Délnyugat-Magyarország) befejeződött a zsidóság deportálása. 10 vonatszerelvénnyel 29 556 zsidót deportáltak.
Horthy Miklós kormányzó az előző hetek fokozódó hazai és nemzetközi nyomásának hatására úgy döntött, hogy leállítja a deportálásokat. A döntés azonban elkésett: a vidéki zsidóság nagy részét eddigre már deportálták.
1944. július 8., szombat
A két nappal a korábbi államfői parancs ellenére csupán e napon fejeződtek be véglegesen a deportálások a Budapest-környéki településeken.  E településekről összesen 8 vonattal 24 128 zsidót szállítottak el.
1944. július 9.,vasárnap
Ferenczy László csendőr alezredes jelentése szerint május 15-től július 9-ig 147 vonattal 434 351 „zsidófajú személyt” deportáltak Magyarországról.
1944. július 16. vasárnap
1944. július 16-án a szentesi gettó lakosait vasúton Szegedre szállították a Cserzy Mihály utcai téglagyárba felállított gyűjtőtáborba. A mintegy 2000 fő elhelyezésére alkalmas táborban kb. 8-9000 embert zsúfoltak össze. A téglagyár foglyait június 24-én, 27-én és 28-án három transzporttal szállították el. Az első vonat Auschwitzba érkezett meg, a másik két vonatot a Bécshez közeli Strasshoffba irányították, ahonnan a foglyokat különböző ausztriai táborokba szállították.
1944. július 19.,szerda
Adolf Eichmann, Horthy akaratával szembeszegülve másodszor – ezúttal sikerrel – kísérelte meg az 1450 kistarcsai internált deportálását. Kistarcsáról 1200 magyar zsidót szállítottak át Rákoscsabára, innen deportálták őket Auschwitz-Birkenauba.
1944. október 16., hétfő
Horthy aláírta a kormányzói tisztségről való lemondását és Szálasi miniszterelnöki kinevezését.
 
TUDOMÁNYOS IRODALOM: http://www.magyarholokauszt.hu/index3.ht ml (Bibliográfia link)