Az euró: több csúcsértekezlet, több probléma The Guardian szerkesztőség cikk. január 29.

Az eurózóna nagy hibát készül elkövetni, nem először. Ténylegesen kettőt: egy politikait és egy gazdaságit. A mai csúcsértekezletükön az európai vezetők javaslatokat tárgyalnak meg arra, hogy kényszerítsék a súlyosan eladósodott országokat EU egyetértést szerezni a nemzeti költségvetésükhöz.

Ezen felül világos, hogy Németország egy modern alkirály eurózónás egyenértékének az athéni beiktatásáért gyakorol nyomást, a görög kormány bármely nagy kiadásának a felügyelete céljából. A legutóbbi javaslatot inkább a Financial Times-nak szivárogtatták ki, mint hivatalos személy jelentette volna be Berlinben, de hitelesnek látszik. Görögországban bizonyosan komolyan vették, ott Evangelos Venizelos pénzügyminisztert arra az érvelésre indította, hogy „Az európai integráció a tagországok intézményes paritásán és nemzeti azonosságuk és méltóságuk tiszteletben tartásán alapul”.

Még ennek a javaslatnak egy felvizezett változata is – a válság sújtotta országok választott kormányai költségvetési döntéseinek eurózónás felügyelete, ami valószínűnek látszik, ha nem e héten, úgy hamarosan –a demokrácia és az autonómia drámai erózióját képviseli, nem is szólva a nemzeti méltóságról. A technokratikus rezsimek görög- és olaszországi bevezetése és az EU és IMF felügyelők állandó kóválygása után Athénben, Lisszabonban és Dublinban, az eurózóna demokratikus megbízólevele már nagy csapást szenvedett el. Mégis, amikor a német kabinet tagjai érvelnek, mint Philipp Roesler pénzügyminisztert idézték, aki tegnap azt mondta, hogy „ha a görögök nem képesek maguk boldogulni ezzel, akkor külföldről kell erősebb vezetés és ellenőrzés”, burkoltan azt állítják, hogy Görögországnak atyai felügyeletre van szüksége az észak-európai felnőttektől. Azonban, az ilyen nyelv Berlinre szándékolt, és Athénban nagyon sértőnek hangzik.

A közgazdászok több mint egy éve tanácsolják Angela Merkelnek és partnereinek a fiskális unió valamilyen formáját. De amit kínálnak helyette, az fiskális imperializmus. A megtárgyalandó kompakt fiskális javaslatok világos következtetése az, hogy az eurózónában minden országnak Németország egy változatává kell változtatnia magát, szigorú költségvetési irányítással még a súlyos recesszió idején is. A megszorítás mindenki számára azonban nem működik. Görögország most a zsugorodó gazdaság egymást követő negyedik évében van. Az IMF múlt heti nyilatkozata szerint, Spanyol- és Olaszország kiadásainak a csökkentése azt jelenti, hogy ezek 2013 végéig recesszióban lesznek. Portugália Görögország útján látszik haladni és nem lesz képes fizetni az adósságait. A hitelminősítő ügynökségek, világossá tették, hogy ugyanúgy aggódnak a növekedés miatt, mint az adósságterhek csökkentésének a szükségessége miatt. A megszorítás még Németország esetén sem működik, ahol a növekedés a múlt év végén torpant meg. Az egységes valutának még a legerősebb gazdaságai is szenvedni fognak természetesen, ha a szomszédos exportpiacaik kiszáradnak.

A nap végén, a politikai döntéshozók mutatták a növekedés szükségességének némi tudatát, ezért beszélnek most egy 22 milliárd eurós kötelezettségről több állás teremtésére fiatalok számára. Senki sem tagadja, hogy a probléma komoly: a múlt heti számok azt mutatták, hogy a 24 év alatti összes spanyol fiatal több mint 51%-a munka nélkül van. Ami kétséges, az a hivatalos elkötelezettség mértéke. A múlt héten, Davosban az Európai Központi Bank vezetője, Mario Draghi azzal dicsekedett, hogy az ECB közel félbillió* eurós kölcsönnyújtása bankoknak megelőzött egy nagy hitelválságot. Teljesen igaz, de sokatmondóbb volt a nyilatkozata arról, hogy ezeket a közalapokat bankoknak, vállalatoknak vagy háztartásoknak adták-e tovább. „Erről még semmilyen bizonyosságunk nincs”.

Áttekintve a fentieket, az eurózóna bírálói állíthatják, hogy a vezető politikai döntéshozóik aláássák a demokráciát Dél-Európában, kontinens szerte csapást mérve a növekedésre, és érdekeltebbek a bankárok, mint a reálgazdaság mentésében. És inkább csak szüneteltetni látszanak a válságot, mint megoldani. Szomorú, hogy az eurózóna hivatalnokainak nincs jó cáfolatuk ezeknek a vádaknak egyikére sem.

(Ford. Szende Gy.)