RedNews: "A szélsőbaloldali Nouveau Parti Anticapitaliste egyik platformjának (Courant Communiste Révoutionnaire) igen tájékozott írása a magyar helyzetről: „Imperialista képmutatás az aggodalom a demokrácia sorsán”. Az LCR a trockista Negyedik Internacionálé (Egyesült Titkárság) franciaországi szekciója.

„Valójában a magyar miniszterelnök bonapartista hajlamai és hatalomkoncentrációja távolról sem számít újdonságnak Magyarországon. Ami az európai vezetők, és az őket szolgalelkűen követő sajtójuk attitűdjének mostani megváltozását okozta az az, hogy Orbán ezúttal „túl messzire ment”.

„Hiszen egy ilyen mély gazdasági válságban már az, hogy az alsó osztályokkal fizetteti meg a válság árát, nem is volt elég. Orbán és kormánya kénytelen volt fellépni a magyar uralkodó osztály különböző csoportjai és a nemzetközi imperializmus harcában. Ez a fellépés, ami nem tetszik az imperializmusnak.

„A magyar kormány politikája igazából még azt sem jelenti teljes egészében, hogy a válság árának egy részét az országban domináló külföldi tőkével akarná megfizettetni. Egyszerűen csak arról van szó, hogy Orbán jobb feltételeket akar magának kiharcolni az EU-val és az IMF-fel folytatandó tárgyalásokon. Azaz a mostani helyzetben Orbán arra játszik, hogy „úgy sem fogjátok veszni hagyni az országot, mert az magával rántaná az egész európai kártyavárat”. Azt gondolja, hogy az Unió sosem merne igazából „betenni” a magyar gazdaságnak, hiszen például a magyar bankrendszer összeomlása igen komoly gondokat okozna az osztrák vagy a német bankoknak is. Arra játszik tehát Orbán, hogy kétszer is meg fogják az Unióban gondolni, hogy igazán ártsanak a magyar gazdaságnak”.

„Mint az olasz és a görög „technokrata nemzeti egységkormányok” példája megmutatta, a kapitalizmus jelenlegi mély válságában az imperialista államok nem csak kemény megszorító intézkedéseket kényszerítenek a félgyarmati országaikra (mint amilyen Magyarország is), hanem elvárják, hogy a szóban forgó állam a lehető legnagyobb szervilitást tanúsítsa. Éppen ebbe az akaratba ütközik bele Orbán fentebb leírt elképzelése, azaz hogy némi „játékteret” kíván biztosítani magának. Így az Orbán-féle antidemokratikus intézkedések bírálatának örve alatt, az ezzel korántsem összefüggő intézkedések (pl. a Nemzeti Bank függetlensége) is „elfogadhatatlanokká”, „az európai értékekkel ellentétessé” váltak. Jól tudjuk, hogy bizonyos körökben már Orbán eltávolítása is szóba került, hogy „megoldják” ezt a kellemetlen helyzetet.”

„Valójában Orbán Viktor politikájában semmi haladó, vagy „anti-imperialista” nincsen. Éppen ellenkezőleg: célja, egy valamiféle ’magyar kapitalizmus’ megteremtése egyszerre utópikus és reakciós. Ebben a helyzetben a kormány támadásai az alsóbb osztályok ellen és mindehhez valamiféle nacionalista retorika használata, nem kétséges, hogy csak növeli a nép egy részének a szimpátiáját a nyíltan fasiszta pártok, mint a Jobbik és nacionalista szabadcsapatai, iránt”.
Ma már egyértelmű, hogy a hivatalos ellenzék mindent meg fog tenni, hogy a kormánynak való ellenállás megmaradjon a burzsoá törvényesség keretei között. A munkásoknak, a fiataloknak, az alsó osztályoknak nincs mit remélni ettől az „ellenzéktől”.

Magyarország újabb példa arra, hogy nem az Unió imperialista irányítói által már régen megvásárolt parlamenti ellenzék és még kevésbé a Jobbik protofasisztái, akik alternatívát tudnának nyújtani a dolgozóknak és a szegényeknek az egyre reakciósabb hatalommal szemben. A népnek és a munkástömegeknek a független mobilizációjára van szükség, az 1956-os munkástanácsok tradíciója nyomán: csak ez nyújthat valódi emancipatorikus alternatívát a mostani krízissel és a bonapartista tendenciákkal szemben. Az uralkodó osztály egymással is küzdelmet folytató két táborával kell felvenni a küzdelmet, mert csak ez szabadíthatja ki Magyarországot a félgyarmati függőségből”.

(A teljes cikk ITT olvasható.)