| Újabb híradás a "Munkát, kenyeret!"-menetről |
 |
 |
 |
| 2012. február 06. hétfő, 21:35 | |||
|
A falvakban spontán embercsoportok fogadták a felvonulókat.. Alább Török Zsolt baloldali szoci hangulatbeszámolóját és Aradi Pál írását olvashatjátok.
Török Zsolt (Facebook)l:
Az induláskor sokan sírtak a meghatottságtól és az aggodalomtól. Miután a kezdő menetből a sajtó és a miskolci helyi szimpatizánsok kiálltak, a tényleges menetlétszám 23 fő. Ők a 3-as út szélén, kis hóban libasorban mennek. Egyelőre nincs szél. A rendőrség a bekötőutak mentén biztosít, a hangulat jó, a hideg egyelőre elviselhető. Az autósok dudálással köszöntik a menetelőket.
Aradi Pál írása a menet honlapján 2012. 02. 05.-én:
Borsodiak, döntöttek és lépnek!
21 éves demokráciánk ezer sebből vérzik. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy valami 21 éve nagyon nincs rendben. A rendszerváltás idejében, a közel egy millió lakosú Borsod-Abaúj-Zemplén megye az ország legdinamikusabb, ipari, bányászati fellegvára volt. Akkor még nem volt gond az olyan ma elmaradott térségekben sem, mint a Cserehát, a Bodrog-köz, és a hegyhát. Ezeken a tájakon működtek és nem is rosszul a termelő szövetkezetek, no és a háztáji. Mára ez szinte hihetetlenné vált. A megye közel 150 ezer aktív korú állampolgárainak több mint 75 %-a tartós munkanélküliségre, az ezt kísérő megalázó időszakos közmunkákra van ítélve. A reáljövedelem a passzívak esetében a létminimum 30 %-a. Az aktívak kézhez kapott nettó jövedelme az EU-s nyugati országok bérszínvonalának mindösszesen 23 %-a, Soha nem látott szociális, egzisztenciális hanyatlás jellemzi B-A-Z megyét, még akkor is, ha beszélhetünk olyan vállalatóriásokról, mint a Borsod Chem, vagy a TVK.
A rendszerváltás előtt a borsodiaknak nem volt gond a közüzemi díjak kifizetése. Az elemi és természetes volt, hogy a családok öltözködtek, a gyermekek valóban jól lakottak, és ruházottak voltak.
Ma a borsodi családok 80 %- a igen, 80 %-a eladósodott, és modern rabszolgái a bankdiktatúrának. A családok zöme elveszítette keservesen megteremtett családi otthonát, és ez a folyamat még most fog tetőzni. Gyermekek tízezrével a klasszikusan vett értelemben éheznek, és nélkülöznek. Mára keserv gyermeknek lenni. Erről a sok, letagadott, de létező gyermeköngyilkosság tanúskodik.
Megyénk a jobboldali kormánypolitika okán, hátrányos bérbesorolása, infrastrukturális pusztulása, az emberek kilátástalan helyzete szempontjából, mind társadalmi, mind más morális, gazdasági szempontból valóban romhalmazban áll.
Az állapotok tűrhetetlenek, elviselhetetlenek. Elegünk lett az urak demokrácia játékából, a megannyi ígéretekből, a hatalom szélhámosságából. Ezért természetes, hogy elemi erővel törnek fel az elégedetlenségből faladó indulatok. Ma még a munkásság szervezkedik, békésen vonul, és közvetlenül mondani kíván fontos dolgot a hatalom képviselőinek, Ha eredménytelen lesz, a düh más megmozdulásokat szül. Megyénk lakossága arra az Európai Unióra haragszik, amely nem veszi figyelembe, hogy ebben a nagy közösségben van egy ország, abban van egy megye, és annak szorgalmas lakossága, amely akarata ellenére egyre rosszabb szociális helyzetbe kerül, hogy gyermekeink afrikai állapotokban, a fiatalság reménytelenségben nő fel. Arra a nagyurak, mágnások, szociális hóhérok Európájára haragszunk, amelyben divat a nemzetek képviselőinek dekára kimérni több tíz ezer ember létét, szociális egzisztenciálját, jelenét és jövőjét.
Borsod népe, mint az ország népe, élni akar, élhető életet akar a gyermekeinek, kiszámítható jövőt a fiatalságnak, és emberi méltóságot az öregeknek. Ez jelenti számunkra a demokráciát. Ha ez nincs, akkor csak a kevesek, a kivételezettek democsokráciájáról van tapasztalásunk, ami ellen bizony akaratunk ellenére is fellépünk.
Demokrácia és szabadság, ez a kettő jelentheti azt, hogy valóban az Európai Unió sok, sok népei között, mi borsodiak is fontosak, megbecsülte, szabadok lehetünk egy valódi demokráciában.
|
Hozzászólások
Ezt már én is feszegettem különböző fórumokon. Idézet
Drámai különbség van a két elképzelés között. A magyar rendszer annyi pénzt hagy a jövedelem pótlására, amiből képtelenség megélni. Három hónapig a minimálbérrel megegyező álláskeresési járadékot ad (jelenleg 93,000 ft), majd foglalkoztatást helyettesítő támogatást (ami az öregségi nyugdíj 80%-a, azaz 22,800 forint).
A Harz IV. ezzel szemben eleve finanszírozza a munkanélkülivé vált polgár lakahtását és egészségügyi ellátását. Ezen felül havi €364 támogatást ad, ami szerény megélhetésre elég. (A magyar és német élelmiszerárak hasonlóak.)
A támogatott személyeknek a munkaügyi központ állásokat ajánl. Amennyiben nincs jól fizetett állás, amivel kiléphetne a segélyezésből, el kell fogadnia az úgynevezett egy eurós munkahelyek egyikét. Ez azt jelenti, hogy óránként egy euróért dolgoznak, ami hozzáadódik a €300-hoz. Azaz jövedelmük havi €450 környékére emelkedik (ez már nagyjából a normál magyar átlagbér szintje).
Mindennek ellenér a Hartz csomagot sok kritika éri. A legerősebb ellenérv, hogy az egy eurós munkahelyek kiszorították az alacsony bérűeket a munkahelyeikről . (Minek vegyek fel valakit kevés pénzért, ha felvehetek egy euróért is? Forrás: pogi.blog.fn.hu/.../ Idézet
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.